 GOMBOS László Szabolcsi Bence-díjas zenetörténész 1967-ben született Szombathelyen. A szombathelyi konzervatóriumban zongora, orgona és zeneelmélet szakra járt. 1990-ben a budapesti Zeneakadémián középiskolai énektanári, karvezetői és zeneelmélet-tanári, majd 1995-ben muzikológusi és zenetörténet-tanári diplomát szerzett. Ugyanitt 1995–98 között Zenetudományi Doktori Iskola programjában vett részt. Részmunkaidőben zenetörténetet tanított a Városmajori Gimnáziumban (1990-1998), a Debreceni Egyetemen (1998–2002) és a budapesti Bartók Konzervatóriumban (1995–2016). Emellett 1994 óta az MTA (BTK) Zenetudományi Intézet kutatója a Magyar Zenetörténet Osztályon, 2002-től az Intézet Dohnányi Archívumában, 2009-től a Zenetörténeti Múzeumban. Szűkebb kutatási területe a 19. és 20. század magyar zenéje, a hazai koncertélet mellett elsősorban Liszt Ferenc, Hubay Jenő, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Aggházy Károly, Farkas Ferenc és Szokolay Sándor életműve. Európa-szerte rendszeresen tart zenetudományi és ismeretterjesztő előadásokat. Harmincnál több önálló kiállítást rendezett magyar zenetörténeti témákban (Budapest, Berlin, Brüsszel, Ferrara, Róma, Szeged, Nagykanizsa, Genf, Lausanne, Moszkva), ill. közreműködött az összeállításukban. Összesen mintegy 200 tanulmányt, cikket és könyvet publikált. 2002–2007 a Dohnányi Évkönyveket szerkesztette, 2010 óta a Zenetörténeti Múzeum katalógusait, tanulmányköteteit és egyéb kiadványait adja közre. 2009 óta közel ezer hangversenyt szervezett a Zenetudományi Intézetben. A Hubay Jenő Társaság alelnöke, a Hubay Alapítvány elnöke és a Magyar Liszt Társaság budapesti csoportjának vezetője. |
GOMBOS László Szabolcsi Bence-díjas zenetörténész 1967-ben született Szombathelyen. A szombathelyi konzervatóriumban zongora, orgona és zeneelmélet szakra járt. 1990-ben a budapesti Zeneakadémián középiskolai énektanári, karvezetői és zeneelmélet-tanári, majd 1995-ben muzikológusi és zenetörténet-tanári diplomát szerzett. Ugyanitt 1995–98 között Zenetudományi Doktori Iskola programjában vett részt. Részmunkaidőben zenetörténetet tanított a Városmajori Gimnáziumban (1990-1998), a Debreceni Egyetemen (1998–2002) és a budapesti Bartók Konzervatóriumban (1995–2016). Emellett 1994 óta az MTA (BTK) Zenetudományi Intézet kutatója a Magyar Zenetörténet Osztályon, 2002-től az Intézet Dohnányi Archívumában, 2009-től a Zenetörténeti Múzeumban. Szűkebb kutatási területe a 19. és 20. század magyar zenéje, a hazai koncertélet mellett elsősorban Liszt Ferenc, Hubay Jenő, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Aggházy Károly, Farkas Ferenc és Szokolay Sándor életműve. Európa-szerte rendszeresen tart zenetudományi és ismeretterjesztő előadásokat. Harmincnál több önálló kiállítást rendezett magyar zenetörténeti témákban (Budapest, Berlin, Brüsszel, Ferrara, Róma, Szeged, Nagykanizsa, Genf, Lausanne, Moszkva), ill. közreműködött az összeállításukban. Összesen mintegy 200 tanulmányt, cikket és könyvet publikált. 2002–2007 a Dohnányi Évkönyveket szerkesztette, 2010 óta a Zenetörténeti Múzeum katalógusait, tanulmányköteteit és egyéb kiadványait adja közre. 2009 óta közel ezer hangversenyt szervezett a Zenetudományi Intézetben. A Hubay Jenő Társaság alelnöke, a Hubay Alapítvány elnöke és a Magyar Liszt Társaság budapesti csoportjának vezetője.
